"Együtt vagyunk, nagyon-nagyon régóta, szinte amióta legelőször találkoztunk, az elődöntőre való felkészülés ideje óta. Régebben, amikor azon gondolkodtam, hogy az ember hogyan jön össze "jól", hogy jön össze azzal, akivel össze kell jönnie, akkor eleinte arra gondoltam, hogy ott majd nagyon nagy "izé" lesz... aztán később, amikor megöregedtem, akkor meg az jutott eszembe, hogy lehet, hogy az csak evidens lesz. Egyszerűen minden evidens lesz, minden olyan egyértelmű lesz. Így is történt.

Ha Isten is úgy akarja, akkor egy kisbabával ajándékoz meg bennünket hamarosan, úgyhogy mindenféleképpen közösen tervezzük a jövőt. Amikor kiderült, egyáltalán nem estünk kétségbe, valahogy ez is olyan evidens volt, hogy ebből nem lesz gond. Nem tárgyaltuk át, hogy mi legyen a sorsa..."