Ő az a „kalapos lány”, aki elképesztő hanggal, egy Tina Turner-számmal tört be a köztudatba a Megasztár elődöntőjében. Az interjúra kalap nélkül érkezik. Jó fej.

– Gyulai lányként hogy boldogulsz a fővárosi közlekedéssel? – Annak ellenére, hogy egy évet már éltem Budapesten, nehézkesen. De ha eltévedek, felhívom Hoffmann Mónikát (szintén döntős – a szerk.), aki eddig Svédországban lakott, viszont térkép-agya van, és ő útbaigazít. – Akkoriban miért csak egy évig maradtál? – Nem is akartam tovább. A középiskolában gyakorlatilag nem voltam „tanuló”, ezért érettségi után idejöttem, hogy helyrerázódjak. Jó tett az az egy év, hazamentem, és belevetetettem magam a tanulásba – ebből kifolyólag elképesztő végzettségeim vannak, például boltvezető. – Az bármikor jól jöhet. – Én is úgy gondoltam. Egyszerre több suliba jártam, ha még szabad volt a szombatom, oda is bevállaltam egy tanfolyamot. A tervező grafikusi végzettségemet közvetlenül a lakberendezői vizsgám után szereztem meg. Valójában ez az igazi foglalkozásom, bár most főiskolára járok, humánerőforrás menedzser leszek. De mindig is a számítástechnika érdekelt igazán. – Furcsa. – Hát, igen, elég furcsa, de Istenem, ez a helyzet (nevet). Tudod, miért jó? Megnyugtató. Logikus a gép „személyisége”. Következetes. – Kiegyensúlyozottnak is tűnsz. – Képzeld, soha életemben nem mondtam volna magamra, hogy nyugodt ember vagyok, de mostanában állandóan ezt hallom. Főleg újságíróktól. – Mert mi nem ismerünk… – Igen, lehet! (nevet) Örülök neki egyébként, és el is fogadom ezt a véleményt. – Milyen munkáid vannak, mint designer? – Weboldalakat, arculatterveket készítek, és egyéb reklámgrafikai megbízásaim vannak. – Kedvenc? – A gyulavári busz hátulja – mint egy nyelviskola reklámfelülete. Az volt az első fizetős munkám, és majdnem az egyetlen is. – A zsíros ingyen melók embere vagy? – Sajnos. Gyulán mindenki haver, vagy az ismerős ismerőse, akitől nem szívesen kérek pénzt. Egyszer például, a szökőár károsultjainak rendeztünk jótékonysági bált, és minden adakozónak adtunk egy köszönet-matricát, azt is én terveztem. Én találhattam ki a mintát és a szöveget is – nagyon szerettem. – A határidő inspirál? – Nem, én szeretek rákészülni a feladatra. Nem hagyok semmit az utolsó pillanatra. Tiszteletlenségnek tartom azt is, ha valaki 23-án veszi meg a karácsonyi ajándékokat. – A számtalan iskola és munka között végig énekeltél? – A középiskola óta hívnak ide-oda, egyre jobb helyekre, szerencsés vagyok, mert rengetegféle zenekarban énekelhettem a diszkó korszaktól kezdve a latin zenéig át a rockig. Mindegyik által gazdagodtam. Most egy paródia zenekarban énekes-vokálos vagyok. Ez egy tökéletesen idióta csapat – velem együtt. Az öltözőben néha felkiáltok, hogy „Misa, mi van a fejeden?”, mire ő: „Nagyanyám neszeszere.” És tényleg. Bár én nem vagyok annyira ciki, mint a fiúk, azért időnként transzvesztitának néznek a fellépéseken. – Megkérdezik, hogy fiú vagy vagy lány? – Nem, a többieknek mondják, hogy „jó volt a srác”. – A Megasztár hogy jött a képbe? Megint szabad volt a szombatod? – Én nagyon megfontolt vagyok, az életem minden lépését végiggondolom, mert enélkül félek határozni. Viszont van néhány ösztönös döntésem, amit nem nagyon tudok megmagyarázni magamnak, csak egyszerűen érezem, hogy ezt meg kell tennem. Ilyen volt a Megasztár is. De mindenféle filozofikus gondolat is húzódik a döntés mögött. – Villants fel néhányat! – Gondolkodtam a tehetségről. Én magamat inkább szorgalmasnak tartom, de hiszem, hogy mindenki kap egy adag tehetséget, csak az a kérdés, hogy megnézi-e, mire tud jutni vele, mennyit tud adni általa. Én most úgy döntöttem, hogy szerteágazó életemben pillanatnyilag az éneklésre koncentrálok, kipróbálom, mennyit tudok adni, és egyáltalán szükség van-e arra, ami belőlem jön. Szerintem ebben a versenyben az a lényeg, hogy válaszokat kapjon az ember, nem az, hogy megnyerje. Ha megmondják, hogy idefigyelj, ez a hang nem kell, akkor azt elfogadom, és továbblépek. Sokkal jobb most megtudni, mint huszonöt évig még ezen gürcölni feleslegesen. – A negatív válaszokba mások bele szoktak halni. – Én nem szeretem az ilyen sztárallűröket. – Az utóbbi heteid mivel teltek? – Gyakoroltunk, fotózásokra jártunk, interjúkat adtunk. Az adások témáit már tudjuk, az első két dalt mindenkinek ki is kellett választania, de van, akinek már az összes körvonalazódott a fejében. – Az is körvonalazódott, hogy ki kivel van jóban? – Igen, én nagyon megszerettem Mónikát. Egy klasszis, maga a dzsessz, és nagyon aranyos, őszinte lány. Jóban vagyok Varga Ferivel, a fogtechnikus sráccal, neki isteni poénjai vannak. De Puskás Petivel, Kontor Tomival… – Felröppent a pletyka, hogy vele össze is jöttetek. – Igen, ezt én is hallottam, sőt azt is, hogy a rajongói klubom már szervezi az esküvőmet. A szívem jelenleg foglalt, de a pletyka csak pletyka.